2017. augusztus 15. | AnyaságApaság | olvasók: 18

Apaság

Lassan 5 éve nézem, ahogy a férjemből apa válik. Szándékos a jelen idő – magamra is ezt használnám -, mert nekem olybá tűnik, hogy ez nem történik meg egyik pillanatról a másikra. Valami elindul, amikor tudomást szerzünk róla, valami megérint, amikor először vesszük a karunkba, valami beköltözik, és már soha nem múlik el, mindig jön velünk.

De a létezést, hogy anyák és apák vagyunk, azt folyamatosan tanuljuk.

Voltam már anya – szoptatós, voltam már anya – beteg gyermeket ápoló, szavakat tanítgató, ovisért menő, hisztit kezelő ésatöbbi. Ahogy ő is volt már totyogóst kísérő apa, legózós, fürdetős, elaltatós, csavarozni tanítós ésatöbbi.

De ki tudja, hogy milyen szülőnek kell lennünk holnap?!

Egy új helyzet, egy új fent vagy lent, vagy a régi körök, ha aznap éppen nincs meg a megoldás, hogyan léphetnénk ki belőlük…

Sokszor mondja este, hogy “ma jó apa voltam”, vagy csak gondterhelten hallgat. Pedig biztosan tudom, hogy nincs olyan, hogy “ma” vagy “holnap”! Helyzetek vannak, amiket vagy jól kezeltünk a nap során vagy nem. És egyik sem határozza meg végérvényesen a másikat.

Persze tapasztaljuk, hogy ha sokszor ismételjük a rosszat, akkor hozzászokunk, akkor az válik rutinná — első blikkre felemeljük a hangunkat, robbanunk vagy méltatlankodunk —, aminek súlyát később 10x olyan nehéz lesz leemelnünk a gyerekről! És minél többet pakolunk rá, annál kevésbé lesz önfeledt, vidám és szeretetteljes. Pont mint a szülei. Egészen kifordul magából a gyerek, ha nincs jól szeretve. Kicsi, idegesítő szörnyeteggé lesz. Mintha csak nagyító alá tettünk volna egy legyet, úgy elcsúfúl, pedig csak a környezetéből érkező “jeleket” torzítja vissza.

Ugyanakkor, ha kitartó munkával — így mondom, mert a fölnőttek ezt a szót értik meg jól —, napról napra, helyzetről helyzetre leemeljük ezeket a terheket róla, akkor újra ragyog! És észre se vesszük, hogy amikor megfogjuk a kis kezét, mi is úgy emelkedünk el a talajtól, mint a papírsárkány, amit a szél szárnyra kapott…

Hozzászólások:

hozzászólás