2020. augusztus 14. | Sorozatokempatikus határok | olvasók: 43

2. Nyugtázzuk a gyerek nézőpontját! – őszintén és együttérzőn

„Nagyon nem szeretsz fogat mosni, igaz, szívem? Megértelek, unalmas itt állni, és a fogadat sikálni, amikor inkább mennél játszani.”

Elképesztő ereje tud lenni, ha végre azt halljuk, amit érzünk és nem azt, amit éreznünk kellene! Igaz ez ránk – a párkapcsolatunkra, a baráti kapcsolatainkra –, de nagyon igaz a gyerekünkre is! Tegyél egy próbát!

Hányszor kezdjük úgy, hogy „Jó, de gondolj arra…”, „Nem is olyan rossz az…”, „Nem kell úgy sírni miatta!”, „Katonadolog!”, „Örülj neki, hogy…” és a többi cáfolat, ami tulajdonképpen egy verbális birkózást indít el, ami győzködésbe torkollik és durcázásban végződik. Hogy ne végződne, amikor az érzései és a kívülről jövő „mondás” ellentétben áll egymással, és ennek feszültsége majd’ szét veti azt a kis embert!

Érezni bármi lehet, csak a tettek azok, amiknek határt szabhatunk.

Ez az egyik mottóm, amit az évek alatt rongyosra ismételtem, de még mindig ugyanolyan ereje van.

Adriano Gadini képe a Pixabay -en.

Címkék:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

×

eDM (elektronikus direkt marketing) fogalma:

Minden olyan blogértesítő, e-mail, tájékoztatás stb., ami tartalmazza a blog nevét, megjelölését, tevékenységét.