
Gondoljunk a csoportszobára úgy, hogy az az ő terepe! Az önállósága. Nekünk bevált, hogy a beszoktatás alatt egy másik helyiségben tartózkodtam, ahova a gyerek szabadon jöhetett-mehetett, amíg csak ott érezte biztonságban magát. Így neki kellett megtennie az első lépéseket az önállóság felé, a csoportba, tőlem távolodva.
Ez a korosztály jellemzően igényli a szabad döntés lehetőségét, az unszolásnak ellenáll, az erőszakoskodástól kiborul, ami így van jól. Sokaktól hallottam korábban, hogy „nagyon jól elvolt, játszott a többiekkel is, nem csak nekem mutogatott minden játékot, de amikor ki akartam jönni a csoportból, akkor nem engedte”. Már akkor megfogalmazódott bennem:
Talán megelőzhetem ezt, ha eleve be sem megyek majd vele?
Az intézménnyel összhangban
Szerencsémre ez a gondolat támogatásra talált a bölcsiben, ahova a kisfiamat szoktattam be. Ők is azt javasolták, hogy helyszűkében ne menjenek be a szülők a csoportba, hanem egy félemelettel távolabb eső szobában foglaljanak helyet. Itt ülhetett le az a két-három szülő, akinek éppen beszoktatós volt a gyereke. És innen szállingóztak ki, mindenki a saját gyereke hogylététől függően. Volt, akitől egy nap után elköszönt a gyerkőc. Jellemzően azok, akiknek már nem volt ismeretlen a helyzet egy bébiszitter vagy nagymama révén. „De azzal sincsen semmi baj — mondták—, ha két-három hétig még ott kezd anyuka, és csak fél óra múlva távozik, ha már kimentek az udvarra a gyerekek.”
Fontosak a szabályok
Egyik alkalommal továbbmentem a csoportszoba melletti mosdóig, mielőtt az irodába mentem volna várakozni. Jonatán teljesen kiakadt, amikor meglátott, éppen a cipőjét váltották át a bölcsis nénivel. Mérges lett. Láthatóan nem értette, hogy mit keresek ott. Azt hitte, hogy már elmentem.
Nagy tanulság volt, hogy a saját szabályainkat én sem rúghatom fel, mert neki ezek az „apróságok” adják a biztonságos keretet. Úgy lehet ez, mint amikor kicsibaba korában a napirendet építgettük körülötte, hogy megtanulja elválasztani a nappalt az éjjeltől, a játékot az elcsendesedéstől. Az ő igényeihez igazodva, de azzal a következetességgel kialakítva, amit csak mi, felnőttek tudunk biztosítani számukra…